1964-ben kezdődött a történetünk. Apai nagyapám Molnár Gondi János, a rábaközi Kapuvárról származott, de miután ott az állam majdnem minden vagyonát elkobozta, szebben kifejezve “államosította”, mert még egy “nagyot álmodni”, és körülnézett a badacsonyörsi szőlőhegyen kapható ingatlanok között. Arra gondolt, ha vesz egy szőlőbirtokot a Balatonnál, akkor két legyet üt egy csapásra, miszerint, ha a bort eladja, akkor meg tud élni valamiből, és a gyerekei is szívesen jönnek ide, mert lubickolhatnak a Balatonban.
A család, főleg nagymamám, túlzottan nem örült az új szőlőbirtoknak. Mikor a vasútállomásról indulva, csomagokkal megpakolva, először mászott fel a nagyapám vásárolta kisörshegyi – mai nevén Badacsonyörs hegy – tetejére, hát bizony eléggé kifulladt. És mit talált itt: semmit! Csak a férjét, az én nagyapámat. Mert akkoriban se villany, se víz nem volt, és csak egy termésköves szekérút vezetett fel ide!
Az ide látogató nem is gondolná, hogy egykoron kannákban kézzel hordtuk fel az ivóvizet és ugyanígy kézben vittük a vonatállomásig, majd onnan haza Kapuvárra a bort két 30 literes kannában. Na persze, a petróleumlámpa elég romantikus fényt adott már akkor is. Napjainkra bitumenes szilárd burkolatú úton jöhetnek fel a leglaposabb gépkocsival vendégeink. A hegyünkön talán a legkivilágítottabb utca lett időközben a miénk! Az internet ugyan a túlpartról jön át, de van vizünk és villanyunk is. Egyedül a gyertyafény maradt meg a régmúlt romantikájából, a nyári estéken, a teraszunkon üldögélve.
A szüleim, akikkel közös a másfél hektáros birtok, szintén szeretik ezt a csodálatos környezetet és persze a jó bort is. Mint egyetlen fiúkat, mindenben támogattak.
Engem kisgyerekkorom óta nagyon sok szép emlék köt ehhez a mesevilághoz. Talán ez adott erőt ahhoz, hogy én is belépjek az “álmodozók” sorába és azt mondjam magamnak, ha ez a látvány engem lenyűgöz, akkor talán más is szépnek fogja találni és szívesen eltölt itt néhány napot, akár minden évben, az év bármelyik évszakában!
A párommal és társammal megbeszélve 2007-ben megkezdtük harcunkat, először az építési engedélyért. Az álom kivitelezése korántsem volt egyszerű, mivel szigorúan természetvédelmi területen, ráadásul külterületen vagyunk, ahol a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak mindenbe van beleszólása. Akkoriban a ránk vonatkozó Balaton törvény szerint csak akkor építhettük be a 3 százalékát a területnek, ha bebizonyítjuk, hogy a birtok 80 százaléka szőlővel fedett! Hát ehhez 2000 négyzetméter akácerdőt kellett kiirtanunk és átminősíteni a területet szőlőművelési ágba. Mivel minden rosszban van valami jó, így ma az egykori erdő helyének legmagasabb pontjáról az egész balatoni panorámában gyönyörködhetünk. Szép időben a Tihanyi apátság is látszik a családi birtokunk tetejéről.
Az építkezés során 15 napig két markoló – az egyik törőfejjel – éjjel-nappal törte a sziklát a vendégház alapjának az elkészítéséhez! Az épület maga is különleges látványosság, mivel külső burkolatát az építkezés során a hegyből kinyert „cirmos terméskő fedi”. Ennek minden egyes darab köve kézzel lett kifaragva. Az építkezés másfél évig tartott és sajnos a végén az építési vállalkozóval fel kellet bontani a szerződést, és magamra maradtam a ház első ütemének a befejezésével.
2011. májusában adtuk át az első ütemét a vendégháznak és 2016-ban pedig sikerült mai formájában befejeznünk. Azóta több ezer vendég fordult meg nálunk és a megelégedettségükről bizonyíték a helyszínen megtekinthető vendégkönyvünk és persze az egyre több visszatérő vendégünk. Igazi oázist biztosítunk családoknak, szerelmes pároknak, borozni vágyó, vagy éppen az egészségturizmus után érdeklődő csoportoknak. S mindezt úgy, hogy a házi kedvencet sem kell otthon hagyni, mert nálunk ő is jó helyen van.
Reméljük, Ön is eljön hozzánk! Várjuk sok szeretettel!
